Az első lekvárom!

Idén született meg életem első saját készítésű lekvárja (mézes-fahéjas almalekvár körtével és barackkal), büszkeségem vezérelt, hogy itt is megmutassam. Nem lett nagy adag, mindössze 7 üveg.
Mivel a befőzés nagyon ad hoc jött (ti.: elutazásunk előtt egy kupac csúnyácska alma volt még a hűtő alján, amit sajnáltam kidobni), így nem készültem föl kellőképpen az esemény arculatára, ezért nem egységesek például a kupakok sem (némelyik eredeti, némelyik dekupázsolt).
Ezt igyekeztem ellensúlyozni egységes címkékkel és a nyakukra kötött rafiával.

A lekvár így készült:
Kb. 10-11 almát, 5-6 őszibarackot, 4 körtét -héj nélkül- felkockáztam, és botmixerrel durvára pépesítettem. Ebbe egy zacskó dzsemfixet öntöttem (ez elég kevés bele, még egy zacsi elfért volna, hogy szilárdabb legyen), 3-4 nagy kanál mézet, 2 kis zacsi vaníliás cukrot, és kb. 200 g nádcukrot kevertem még hozzá, végül egy kis fahéjjal fűszereztem. Pár percig főztem, és azonnal az üvegekbe töltve, azokat 5 percre fejjel lefelé fordítva "tartósítottam".
Könnyen lehet, hogy idén még egy másik hasonló projektbe is belevágok.
Az ígérem, szebb lesz.

Fagyi-mánia

A picikém meggyőződése, hogy amilyen színű fagyit eszik valaki, olyan színűvé változik. Mivel az ő kedvence (most) a csokifagyi, természetesen ő ezért barnult le...
Na, de visszakanyarodva a fő témához, a fagyi bizony központi kérdés (ez az előző történetből is látszik, azt hiszem). Ezért készítettem a fagyimentes napokra dekorgumiból itthoni ál-fagyit. Simán tölcsérré hajtva kétoldalú ragasztóval összeragasztottam (kipróbáltam háromféle ragasztót, csak ez vált be). A fagyigombócok pedig hobbiboltból származó kis pompomok, vagy mik, amik eredetileg nem lehet tudni, mire valók - de ehhez tökéletesek. Sajnos a szín = ízválaszték elég szűkös, dehát csak nem lehet mindig csokifagyit enni?!... Maximum citromsárgák és lilák leszünk. Nagy ügy.

Műalkotások

Nemrégiben kapott Lucus egy álló mágneses táblát, és azóta ontja a műveket.
Íme ebből néhány kedvencem... :)

Az előzmények

Az előző bejegyzésem a Buddhás tálcákról szólt, csakhogy előtte még nem is meséltem a Buddhás dobozaimról! Szóval időben egy fontos állomás kimaradt: az elmaradhatatlan doboz-szettek!..
Kartonmasé az alapanyag, mint annak idején a Lucás dobozoknál. A recept is ugyanaz: akrilfesték, szivaccsal a java (a "patina" érdekében), és a Buddha fotó kiprintelve, dekupázs technikával ragasztva. Végül a fixáló (matt) lakk...
Nem bírom ki, hogy ne mutassam meg a Buddhás mellett ezt a kis akrilfestékes festésemet is, Barátnők címmel.
Jaj, ezek a dobozok... Hát a mánia, az mánia... Bizonyára Tóthék távoli rokona vagyok...

Buddhás tálcák

Egyik kedvenc Buddhás képemet kiprintelve decoupage technikával díszítettem ezt az íves, natúr fa tálcaszettet. A hobbiboltban egy "faforgács" textúrájú, natúr színű festéket találtam múltkoriban, jól felhigítottam, és lazán rákentem: antikolt, durva felületet kaptam. Ezt festettem le barna és fekete tussal, sima mosogatószivacs segítségével. A végén matt lakkal fixáltam a felületet.
Még nem tudom, tálca marad-e, vagy kép lesz a falon...

Házi pékség

A kedvenc játékunk mostanában a boltososdi... így hát, hogy kicsit frissítsük a Anya Bolt (Luca nevezi így) árukészletét, nemrég egy esős napon sókerámiáztunk. Az arány most így volt: 2 kg durva só (a legolcsóbb-fajta), hozzá 1,5 kg liszt, és amennyi vizet felvesz. Na meg bele egy kis kurkuma, hogy legyen egy kis "tészta" színe.
El is készült tehát az új szállítmány az Anya Boltba: kenyér, kifli, kakaós csiga, pogácsa, és (azt hiszem, kolbászos) pizza. Hogy a végeredmény nagyjából "realisztikus" maradhasson, titokban festettem ki vízfestékkel. (Ha Lucám is ecsetet ragadott volna, valószínűleg lila és rózsaszín lenne minden, egyéb más színkombinációkkal tarkítva. Ezt majd máskor... :)
Jó vásárlást, jó étvágyat kívánunk! :)

Anyák napja - idén

Most egy igazából olyan nemistudommiez-ajándék született, nevezzük alma-csokornak. Funkciója sem igazán világos, eredetileg a szüleim kertjébe szántam, ágyásokba, bokrok mellé be-beszúrni, de így egyben olyan kis mutatós, hogy lehet, hogy végül egy cserepes virággal laknak majd együtt.
Ezek valójában sima hungarocell golyók (kb 10 cm átmérőjűek), lefestve, hurkapálcikára tűzve. A gyümölcs szára fogpiszkáló, a leveleket dekorgumiból vágtam ki. Folyékony ragasztóval rögzítettem mindent-mindenhez, aztán a végén rá egy réteg lakk, hogy az időjárást elviselje.
Ízlés szerint tálaljuk... :)

Játszó-erkély

Elérkezett az erkély ideje!!! Ilyen csodaszép időben vétek a konyhában ebédelni, vacsorázni... Ráadásul ha épp esik, és nem tudunk lemenni a játszótérre, az erkélyen tudjuk tölteni az időt. Így hát kapott egy kis színt a fal: virágokkal, állatokkal találtam ürügyet rá, hogy sok-sok vidám színt használhassak :) A narancssárga háttér-formákat Lucával közösen festettük, így az ő keze nyoma is látható a "nagy műben".
Mivel nem szól örökre a téma, csak akrilt használtam, ami közepesen időtálló. Pár év múlva újra festjük!
Két rattan fotel az egyik sarokban a nagyoknak, piros fa kis asztal kis székekkel Lucusnak - és kész is a szabadidőpark. :)

A Vörös szoba álma - dobozon

Ez a munkám már sok éves, de most újragondolva, technikailag jobban felkészülve láttam az újragyártáshoz. Cao Hszüe-csin: A Vörös szoba álma című regényének egy jellemző részletét idéztem a doboz palástján, amit ehhez kapcsolódó tus- és akvarellrajzzal illusztráltam.
A sokszorosítás digitálisan történt: a vékony rétegelt falemezből készült dobozok oldalára printeket illesztettem decoupage technikával, az alját és tetejét pedig -szokásosan- akrillal festettem le, és világos festékbe mártott szivaccsal "puhítottam". Ugyanígy (barna festékes) szivaccsal öregítettem az éleket és az oldalak szélét.
Végül mindent matt lakkal fixáltam.
Használható kisebb füstölők, íróeszközök, mindenféle kincsek tárolására. Megállja a helyét egyedül is, de igazán így szeretem, négyes szettben - így látni az egész "sztorit"...

A fiúknak húsvétra!...

Idén is papírmasé tojásokat festettünk, vagyis inkább színeztünk (filctollal), és hozzá most natúr fa tojástartókat találtunk. A tojás és a tartó mérete nem passzolt egymáshoz tökéletesen, de Luca mindkettőhöz ragaszkodott, így végül ez lett az alapanyag. A tartót akrillal és filctollal díszítettük, a nagy részét én, de a főmű Lucusé lett: ez a jobb alsó sarokban látható.
Azt hiszem, nagy sikert arattunk!...

Az új bögrék - made by... Luca

http://www.madebyyou.hu/
Aki ismeri, azért, aki nem ismeri, azért ne hagyja ki ezt a kerámia-festő helyet a Kálvin térnél. (A festés menetét és a részleteket nézd meg a weboldalon!)
Mi is ellátogattunk pár napja (Luca most először, de nem utoljára...), és egyből festettünk is három bögrét. Az oroszlánrészét nem én végeztem (az én feladatom csupán az alapozás, a feliratozás és némi pöttyözés volt, illetve a kis bögrén a zsiráf kontúrozása is...), így lényegében elmondhatjuk, hogy az itt látható műremekek Luca alkotásai. Azon túl, hogy csodaszépek, igazán figyelemre méltó a türelem és a lelkesedés (pláne egy 2,5 évestől), ami mégiscsak nem kis mértékben szükséges 3 bögre elkészítéséhez. De lehet, hogy csak elfogult vagyok. :)
...biztosan ismétlünk hamarosan! :)

Lampion, most másképp

...Eltűntem, rémesen megy az idő, nem bírom utolérni magam... azért igyekszem újra napirendre tűzni a blog ápolgatását. Csak néha-néha készülnek újabb kis alkotások - remélem, a tavasz érkezésével erre is több energiám jut majd.

Múltkor papírból készítettem lampiont, most a varrógépet hívtam segítségül. Csodaszép apró csíkos anyag került a kezembe, ebből, és bambusz-rudakból állítottam össze ezt a verziót. Ez már lámpabúraként is megállhatja a helyét. Négy lapot varrtam körbe, bújtatókat is illesztettem rájuk, és már adja is magát a megoldás...

Terveim szerint színes anyagokból is elkészítem majd valami kerti partira... :)