Csupa szív

Idén filcszívecskékkel terveztük díszíteni a szüleim karácsonyfáját ...hát akkor már a sajátunkat is... Mivel a lila a kedvenc színe Lucánknak, nem volt kérdés, az itthonin milyen színvilág lesz. A nagyszülőknél pedig afféle meleg földszínek jöttek szóba, vegyesen.
Először arra gondoltam, minden egyes szívet másképp díszítek (gombok, csipke, gyöngyök, masni...), de olyan nagy kezdett lenni a káosz, hogy inkább egységesen masnisok lettek az összhatás érdekében.
A "gyártás" (mert hát ne szépítsük, nagyüzem volt két hétig) nagyon egyszerű: a duplán kivágott filc szívet pelenkaöltéssel varrtam körbe, belevarrva az akasztót is, és mielőtt összeért volna a varrás, (hobbiboltban kapható) töltőanyaggal tömtem meg, hogy kis párnácskává váljon. A masnit végül azonos színű cérnával öltöttem hozzá. Nagyjából 60 darab készült összesen.
Ajándékok kiegészítőjeként is remek ötlet egy-egy szívet mellékelni: az efféle szépségek a fán kötnek ki, talán nem csak idén. :)

Afféle elő-domino

Mindenféle kirakót imád a lánykám. Ez mondjuk inkább nem is kirakó, hanem afféle elő-domino: félbevágott képeket kell összeilleszteni. (Nem tudom, mi a játék hivatalos neve) Rajzoltam pár egyszerűbb ábrát, és egymás mellé printeltem őket, majd 5 mm-es söralátét-kartonra kasíroztam, és felvágtam.
Bővíthető, variálható... meg eleve: nagyon jó kis játék akár egyedül játszani, vagy társasjátékként is.

Azok az újabb dobozok...

Hát íme, készen lettek az angyalkás dobozok!...
A technika ugyanaz, mint az előző adagban  (Doboz-mánia bejegyzés), csak nem szalvétát használtam a díszítéshez, hanem egyszerűen színes printet -a már közzétett- "Luca-angyalkával". Ehhez illő szürkés-türkizes köntöst kaptak a dobozok, belül pedig üdébb barackos színt. A végén selyemfényű lakkal fixáltam mindent.
Ilyet kapnak karácsonyra a család Luca-rajongói - biztos nagy öröm lesz! (Az elkészítése mindenképp az volt!)

A mi saját angyalkánk

Minden karácsonykor angyalkává változtatom a mi kis Lucánkat. Ez így lesz évről évre, ameddig csak hagyja majd... :)
Ez hűtőmágnes formájában gyűlik a saját hűtőnkön és persze a népes rokonság hűtőjén. (A képet Photoshop-ban készítem el egy legjobbnak ítélt fotóból - szárnyat retusálok hozzá, és téli hangulatot varázsolok köré. A printeket átlátszó öntapadós fóliával "lelaminálom", kétoldalas ragasztóval a tekercsben kapható mágneslapokra rögzítem, és körbevágom)
És minden évben valami más formában is testet ölt, tavaly például párnahuzatot varrtam belőle, idén papírdobozok tetejére kerül, de erről majd később...
És persze ebből lesz az ajándékok kísérőcédulája is minden évben.
Imádom! (Szerintem mindenki a családban.. :)

Tökfej!...

Nem vagyok egy kifejezett Halloween-rajongó, de a tökfaragást idén már nem lehetett kihagyni. :)
A végeredmény nem kimagasló, de egy megörökítést megérdemelt. Sajnos nagyon hamar puhul, ahogy veszít a nedvességéből - nálunk egy hétig tartott... de addig nagy barátságban éltünk.

Doboz-mánia

Közeleg a karácsony, na persze csak komótosan, de aki ilyen csiga-lassan halad mindennel, mint én (állandó időhiány), jobb, ha időben elkezdi...
Készítettem néhány dobozt: némelyiket régi fémdoboz újrafestésével, némelyiket (hobbi boltban kapható natúr színű) karton doboz díszítésével. Először mindegyiket lealapoztam törtfehér színnel, és azután kaptak vagy egy szalvéta-mintát, vagy pedig kézzel festett kis képet (almás). A dobozpalástokat összegyűrt konyhai papírtörlővel megnyomkodva tettem "régies" hatásúvá úgy, hogy egy sötétebb tónusú festékbe mártottam előtte.
A végén nem árt egy vékony réteg matt lakk, hogy ne kopjon a festék, ráadásul ez egy pici vízállóságot is ad.
A dobozok tartalma csak ezután következik... még van két hónap... :)

Luca-rajzok

Itt az ideje, hogy most ne az én dolgaimmal dicsekedjek, hanem a (két éves, három hónapos) lányoméval :) 24 órából nagyjából 24 órát tölt rajzolással, és az utóbbi napokban igen szép termés született, hát közzé teszek ebből párat. Az egyik egy százlábú, az biztos (bal felső), meg van egy tojás is (alsó), a zöld rajz nem tudom pontosan, micsoda, ezt nem kommentálta.
Az újabb remekműveket máskor is közlöm majd - idővel lehet, hogy közösen visszük majd a blogot :)

A fülbevalók új palotája

Már megint a saját kedvemre alkottam, ezúttal az imádott fülbevalóimnak készítettem új lakhelyet, hogy kicsit áttekinthetőbbek legyenek.
Egy natúr fa keretet kaptam elő (a legalapabb IKEÁ-s keretet, még üvege sincs - mindig van itthon pár tartalékban, pl ha hirtelen esetleg ajándékot kell készíteni valakinek, jó alapanyag), amit sötétbarna akrillal lefestettem, és narancssárga ceruzával kis virágmintákat rajzoltam rá. A "kép helyére" puha narancssárga polár anyagot feszítettem ki (ebbe könnyű szurkálni), amit kb 5 centinként odaöltöttem a keret kartonpapír-hátfalához, hogy ne álljon el, és ne húzza le a fülbevalók súlya. Felül egy másfél cm-es csíkot is vágtam külön, hogy a kapcsos fülbevalókat is oda tudja szúrni.
Az egyik polcon kapott helyet. Egész szép képpé vált... :)

Lampion házilag

Csodaszép rizspapírt találtam itthon régről, és gondoltam, jön az ősz, egy kis "földszínű" hangulatot össze lehetne hozni vele. A fekete teknős, vörös főnix, zöld sárkány és fehér tigris került rá akvarellel, tussal és ceruzával. Kartonból kivágtam négy keretet, erre kasíroztam föl ezeket a rajzokat, és a hosszabb oldalakon zsákvarró tűvel és hímzőfonallal összeöltögettem. Alul a fonalakat hosszúra hagytam, és egy-egy fa gyöngyöt is húztam rá dísznek. Felül pedig a fonalakat egy pontban összekötöttem, ezzel lehet fellógatni a lampiont. Sajnos nem használható mécsessel, de nagyon szép szobadísz, és az alapötlet nagyon jól továbbfejleszthető, akár gyerekszobába mesés témákkal, vagy rajzolás nélkül szalvétaragasztással is.

Tengerpart-idézet

Régen jelentkeztem!...
Eltűnésem oka egy hosszabb balatoni nyaralás, és utána (azóta is) sok-sok munka...

A Balcsi bár nem valódi tenger, a víz mellett kedvet kaptam a tenger megidézéséhez. Luca egyébként is imádja a csikóhalat és polipot, ehhez még egy kis halacska is dukált.
Puha pamut anyagból duplán kiszabtam a formákat, és hímzőfonallal pelenkaöltéssel körbevarrtam. Hobbiboltokban is kapható töltőanyagból kaptak pocakot. Az elkészítés egyszerűsége határozta meg a gombszemeket, és a kis öltésekkel jelölt polip-mosolyt.

Legközelebb remélem, tényleg tengerparton készülnek el a nyaralás kis emlékei. :)

Luca ma 2 éves lett

Milyen nagylány már!
Ma szülinapoztunk - persze a torta volt a fő attrakció. Luca egyik kedvenc játéka egy pici (műanyag) röfi, hivatalos nevén Pici Röfi. Ez ihlette a tortát, bár még volt pár másik esélyes pályázó is, emellett döntöttem.
Puncs puding adta a pofi színét, a részleteket pedig marcipán masszából alakítottam ki, egy kis ételfestékkel megszínezve (megenni ezt tilos volt:) A tésztája és a töltelék csokis/kakaós volt (igen-igen, a múlt idő helyes), így egy kis krémet félretettem egy-egy kontúrnak és a szemek színének.
A gyertyák az orrlukakban voltak.
Szegény Pici Röfi... :)

Romantikus megnyilvánulás

Ez egyööö ...virágállvány. Vagy vendégváró csészetartó... vagy mikor mi!...
Natúr IKEÁ-s hokedlit alapoztam le akrillal, és a lapjára 4 db csempét festettem kitalált motívumokkal (van itt aztán minden, keleties beütés, meg liliom-hatás... ami eszembe jutott). A csempék szilikonos ragasztóval lettek rögzítve, majd közéjük a fugát (a szék más területein használt) padlizsános-barnával megszínezve használtam. Végül (természetesen a csempéket kivéve) az egészet selyemfényű lakkal tettem időtállóvá.
Ebből a székecskéből összesen 3 darab készült más-más színekkel és motívumokkal, de csak ezt tudtam már lefotózni, mert a másik kettőt elajándékoztuk...

A kerámiafestéshez mindenkinek a figyelmébe ajánlom a Made by You-t, rengeteg ötlet és rengeteg kerámia vár!
www.madebyyou.hu

A babák uzsija

Imádjuk az édességeket, pláne, ha nincs benne cukor, mint például ezekben a filcből és szalagokból varrott tortákban... :) Sokféle textil sütit lehet kapni, és sokféleképpen elkészített házi megoldást is láthattunk már - én most a mi kedvenceinket készítettem el: epres torta, csokis piskóta, mazsolás-áfonyás bukta...
Egyszerű geometrikus formák: túl sok szabásmintán nem kellett gondolkodni, lényegében téglalapokból állnak, sima pelenkaöltéssel varrtam körbe, majd töltőanyaggal tömtem ki. A töltelékek vékonyabb vagy vastagabb színes szalagokból készültek, a csokireszelék pedig hosszúkás gyöngyökből lett.
Ha megunjuk, vagy máshoz lenne gusztusunk, bármikor "sütünk" újat, legközelebb azt hiszem, csokitorta fog következni.

Luca széke - tavasszal

Luca rajzkuckójának egyik főszereplője a kis szék. Újkorában sima natúr fenyő volt, de annyira hívogatott, hogy nem tudtam ellenállni...
A játszótérre menet a kedvenc időtöltésünk a virágszedés, kavicsgyűjtés, hangyaetetés, katica- és csigakeresés... így ez a kis szék most velük népesült be.
Akrillal alapoztam le: bordós és bézses színeket kevertem ki. A bordóra bézzsel, a bézsre bordóval kerültek a díszítések. Fekete alkoholos filccel adtam nekik kontúrt. Száradás után selyemfényű lakkal fixáltam.

 

Óriás virágok

Az óriás virágok még akkor készültek, amikor Lucát vártam, és a szobáját tervezgettem. Egész falnyi dekorációt képzeltem el. A főbb motívumokat papíron lerajzolgattam, de valójában "élesben" ment az alkotás - a rózsa volt csak a fixpont, és a virágok vezették a kezemet, melyik merre kanyarogjon.
A fűrészporos tapétára akrilt használtam, mert nagyon jól fed, így nem kellett kétszer átfestenem. Alsó rétegként egyszínű duci virágok készültek (ez afféle "árnyjátékos" hatást ad), majd erre festettem a lényeget: a sötétbarna kontúros nagy rózsát, sárga "bogyós" virágokat, bimbókat, leveleket...
Néhány szín is több mint elég, hogy ne legyen túl erőszakos a kép ekkora felületen. Ráadásul erre a pár árnyalatra szépen fel lehet építeni a szoba színvilágát: hangulatos, csajos szoba lett.

Az idei anyák napja

Idén nem virágot adtunk a két nagyinak, hanem most kis meglepetéseket készítettem - duplán, mert Lucust ma nem tudtam rávenni a rajzolásra (pedig órákat tölt ezzel naponta), így az ő ajándékát "pótoltam" az egyikkel.
01.
Zabpehelykekszet sütöttem (1,5 bögre zabpehely, 3/4 bögre liszt, 1 kk kukoricaolaj (helyettesíthető), 5 ek méz, apróra vágott dió vagy mandula, és kb fél bögre víz, amennyit felvesz ahhoz, hogy formálható masszát kapjunk. Sütőpapíron teáskanállal kis kupacokat halmozva és lelapítva hamar megsül). Ez jó apropó volt egy Lucás kekszcsomagoláshoz, csak amolyan gyors tervezésű, "házi-barkács kivitelezésben".
02.
Az örök klasszikus: natúr fa képkeret, szalvéta-dekupázzsal.
A széleket bordóra festettem. Annyira szép volt így natúr állapotában, hogy ezt most le sem lakkoztam.

Azt hiszem, nagy örömöt okoztunk - bár nekik nem nehéz: mindkét nagyi igazán hálás közönség... :)

Változó, mint az időjárás

...Ablakmatrica!
Nem, nem találtam föl a spanyol viaszt: a dolog legkevésbé sem meghökkentő. De akinek még nincs, próbálja ki! Türelmünk/időnk szerint hetente, havonta, évszakonként változtatható, megújítható, így talán még a legrondább időben is szívesebben nézünk ki az ablakon!
A hobbiboltokban kapható kontúrfesték és "kitöltőfesték". Fólián megrajzolva a képeket pár nap száradás után már át is rakhatjuk az ablakra. (Tapasztalataim szerint túl sokáig sem érdemes hagyni száradni, mert elveszíti a rugalmasságát, és elkezd töredezni.)
Én most lepkéket rajzoltam a gyerekszobába, előtte hópihék szálltak.
Majd nyárra is kitalálunk valamit...

Egy finn anyuka mókája

Egy kismama ismerősöm küldte ezeket a képeket, és annyira lenyűgözött, hogy muszáj közzé tennem néhány kedvencemet.

Adelel, Mila anyukája minden délutáni alváskor újabb és újabb varázs-világot kreált a mélyen alvó baba köré, azokból az anyagokból, amiket éppen otthon talált. Bevallása szerint minden képre csupán pár percet szánt, hogy ne zavarja a pici pihenését, és ne vegye el az időt a házimunkától...

Bővebben: 

Adelel Enersen blogja: http://milasdaydreams.blogspot.com/

Csajos vállfák

Egy kedves ismerősünknél kislány ikerpár születése közeledik, és valami frappánsat akartam kitalálni ajándékba. Natúr fa gyerekvállfa került a kezembe, volt pár csodaszép szalvétám, így kezdődhetett is a sorozatgyártás, immár nem csak a pici lányoknak! A decoupage - szalvétaragasztásos technikával díszítettem az első és hátsó oldalakat (a fát viszont ezúttal nem alapoztam le, hogy az erek átüssenek a szalvétán), a széleket pedig akrillal festettem be. Ugyanezzel a színnel írtam rá a kis tulajdonosok nevét. Száradás után lelakkoztam (selyemfényű lakkal), legvégül a hátoldalakra szintén a hobbi boltokban kapható állatokat, virágokat ábrázoló kis falapocskákat ragasztottam.
Azt hiszem, Lucának is készítek még párat... ilyen vállfákkal mindjárt nagyobb kedvvel indul az ember rendet rakni a ruhásszekrényben! :)

A járókából egyenesen a puffba...

Ősszel, amikor a járókát szétszedtük, sajnáltam volna azt a jó kis masszív szivacsot a garázsban porosodni. Így hát feldaraboltam (mindig felezve-felezve), és két-két szeletet egymásra illesztve kis puffokat varrtam Lucusnak. Még régebben -gondolva az efféle helyzetekre- egy bevásárlóközpontban leakciózott polár takarókból többféle színűt bevásároltam: ebből készült a huzat. És hogy ne legyen unalmas, az egyik virágmintát, a másik katicákat kapott díszítésként, szintén polár anyagból, a legegyszerűbb öltésekkel rögzítve. Már a készítése is tiszta relaxálás. :)
Nagy kedvenc azóta is, hangulattól függően barikád, torony, bunker, szék, ágy vagy kisasztal funkciókat tölt be.

A pici lány húsvétja

Bár nagyon nagy lány az én kis Lucám (nyáron már 2 éves is lesz ám :), azért nem hiszem, hogy a kezébe már olyan hímes tojás való, amivel hímestojásként kell bánni. Így piros papírmasé-tojás lesz az idei locsolkodási ajándék, amit ő maga díszített akrillal: erősen fedő festék, nem kell többször átfesteni (még nincs is mit) és vizes alapú, így egy gyors kézmosás megoldja az utómunkát. Ideális! Hozzá kis fonott kosárkákat szereztem, amibe pont beleillenek. Azt hiszem, ezeket mindenki nagy becsben fogja tartani.